Festőművész, művészeti író

Cím: 8500 Pápa, Második u. 49.
Telefon: 89/316-548

1952–1967. Pápai Képzőművészeti Szabadiskola. Mesterei: A. Tóth Sándor, Cziráki Lajos. 1959–1963. Pécsi Tanárképző Főiskola rajz-földrajz szak. Mestere: Kelle Sándor.

Önálló kiállítások
Pápa, Győr, Sopron, Veszprém, Tapolca, Balatonfüred, Keszthely, Budapest, Esztergom, Sárvár, Szentes, Pécs (Lenau Ház), Hódmezővásárhely és más városokban, valamint Bécs, Bludenz, Feldbach, Staden múzeumaiban és galériáiban.

Képei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a Xantus János Múzeum, a Laczkó Dezső Múzeum, a Tornyai János Múzeum, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és egyéb intézmények és művészetbarátok gyűjteményeiben.

Díjak
Pályázati és kiállítási díjban tizenhárom alkalommal részesült. Elnyerte a SZOT (1986), az Országépítő Alapítvány (1989) az Eötvös Alapítvány ösztöndíját (1990), a Veszprém Megyéért arany fokozat és a Pápa Város Díszoklevele (1998) kitüntetést.

Tagság
Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége ▪ Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete ▪ Magyar Festők Társasága ▪ Magyarországi Német Írók és Alkotóművészek Egyesülete ▪ Szőnyi István Alkotóközösség

Megjelent könyvei
Beck Ö. Fülöp (1969) ▪ Vedres Márk (1973) ▪ Goldman György (1975) ▪ Németh Mihály (1977) ▪ Pásztor János (1981) ▪ Marton László (1985) ▪ Vágfalvi Ottó (1987) ▪ Festő szivárvánnyal (Egry) (2003) A Kör, 2000 – Emlékek és képek a Pápai Képzőművészeti Szabadiskola első 50 évéből, továbbá több száz kritikája és tanulmánya jelent meg könyvekben, folyóiratokban és újságokban.
„Indulásakor első mesterei hatása alatt festette széles horizontú, emberekkel benépesít tájait, csendéleteit, portréit. Az elbeszélő jelleg lassan elmaradt képeiről, fokozatosan fölváltotta a stilizált, rejtett szerkezetű, a síkba terített formákból való, de a látvány elevenségét is őrző építkezés. Motívumait szülőföldje – a Bakony és Balaton-vidék – vakolathímes házai, faragott székei, kő- és pléhkrisztusai, kovácsoltvas rácsai közül válogatva alakította ki konstruktív formarendszerű festészetét, melyben a megváltozó-eltűnő dunántúli létforma jelzéseként három évtizede szürrealisztikus elemek is megjelennek.” (Kortárs művészeti Lexikon, 2000, S. N.)