Zongor Gábor

Festőművész. 1953-ban született Mosonmagyaróváron, de gyermekkora óta Alsóságinak vallja magát.


E-mailEzt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

 


Művészi pályára nem készült, de gimnazista kora óta részt vesz kiállításokon. A jogi egyetemi tanulmányai óta fest fára. Jogászként költözik feleségével együtt 1977-ben Veszprémbe, ahol azóta is él és alkot. 1998-tól a Veszprémi Művész Céh tagja.

Kiállítások Magyarországon

  • 1982. Székesfehérvár
  • 1985. Veszprém
  • 1985. Dudar
  • 1986. Veszprémvarsány
  • 1988. Budapest
  • 1989. Veszprém
  • 1991. Pápa
  • 1992. Veszprém
  • 1997. Veszprém
  • 1999. Veszprém
  • 1999. Tihany
  • 1999. Zirc
  • 2000. Veszprém
  • 2001. Veszprém
  • 2001. Monostorapáti
  • 2001. Berhida
  • 2001. Balatonfűzfő
  • 2002. Balatonfüred
  • 2002. Várpalota
  • 2003. Alsóság / Celldömölk
  • 2003. Zalaegerszeg
  • 2004. Balatonalmádi
  • 2004. Szigliget
  • 2005. Kecskemét
  • 2005. Veszprém
  • 2006. Budapest
  • 2006. Veszprém
  • 2007. Sárvár
  • 2007. Lovas

Kiállítások külföldön

  • 1997. Genf (CH)
  • 1997. Brüsszel (B)
  • 2000. Wunsiedel (D)
  • 2002. Fermo(I)
  • 2002. Slovenj Gradec (SLO)
  • 2002. Wolfsberg (A)
  • 2002. Eupen (B)
  • 2003. Saumur (F)

Könyvillusztrációk

  • Szabó Illés: Csillagkő, Budapest 1995, Auktor Könyvkiadó
  • Búzás Huba: Kávéillat – korán ébredőknek, Veszprém, 2000, Baláca könyvek
  • Búzás Huba: Napranéző, Veszprém, 2003, Művészetek Háza

„Nem képzőművészeti elemzés tárgyai ezek a képek, hanem egy másfajta világszemlélethez vezető gondolkodás alapjai. A merészség építőkockái, amelyekből össze lehet állítani egy újfajta valóságot. Olyat, amelyről elhisszük, hogy nem szakadt el végleg tőlünk, nem idegenedett át egy másik, rideg dimenzióba. Zongor Gábor olyan világról mesél, amelyről még merjük hinni, hogy tudjuk alakítani. Olyan világról, ahol a sorssal időtlen idők óta folytatott játékban nekünk is van esélyünk a nyerésre, de legalábbis beleszólásra. Csak merjünk hinni az álmainknak!”

(Szigethy András)