Emlékezzünk azokra, akik vérüket adták, életüket áldozták a hazáért, hangzott el a Hősök napi megemlékezéseken vasárnap délelőtt. Az emléknap azoknak a névtelen hősöknek állít emléket, akik Szent István óta áldozatot hoztak a hazáért...

Emlékezzünk azokra, akik vérüket adták, életüket áldozták a hazáért, hangzott el a veszprémi megemlékezéseken vasárnap délelőtt.

Az Országgyűlés 2001. június 19-én fogadta el a magyar hősök emlékének megörö-kítéséről és a magyar hősök ünnepéről szóló törvényt. Ennek értelmében minden év májusának utolsó vasárnapján emlékezünk "az elmúlt ezredév magyar hőseire", akik életüket adták a hazáért. Az emléknap azoknak a névtelen hősöknek állít emléket, akik Szent István óta áldozatot hoztak a hazáért - az 1956-os forradalom idején is.

Veszprémben három helyszínen emlékeztek: a Vörösmarty téren, az I. világháborús emlékműnél Nagy Dorina, a Rózsa Úti Általános Iskola tanulója Tóth Árpád Katonasír című versét mondta, Isó Dorottya evangélikus lelkész imádságában úgy fogalmazott: legyenek az elhunyt katonák példaképeink hitben, hazaszeretetben, önfeláldozásban.

Az Alsóvárosi temetőben, az "Ismeretlen katona sírjánál" Nagy Károly kanonok mondott áldást, Kiss T. István színművész Gyóni Géza Csak egy éjszakára és Bella István Halotti beszéd című verseit szavalta. Némedi Lajos alpolgármester köszöntőjében azt mondta: az élet  múlékony, rövid, értékes. Ma is vannak nagy feladatok, mindennapi hősök, az életben, a munkában helytállók,  a Magyar hősök napján azonban  azokra emlékezünk, akik vérüket áldozták a hazáért, a szabadságért és akik áldozatvállalását nem tudtuk megköszönni.

Zentai László alezredes szerint ennek a napnak az az üzenete, hogy nem felejtjük a múltat, a bátor katonák helytállását, akik készek voltak életüket áldozni, akik felesküdtek a haza szolgálatára, védelmére és egyben reménnyel tekintünk a jövőbe. A magyar hősök napja a rendszerváltás óta politikamentes ünnep, mely az ifjúság erkölcsi nevelését, a történelmi szemlélet formálását segítheti. - A nemzetnek szüksége van hősökre, példaképekre, tiszta életű emberekre. Nekünk talán jobb kor jutott, nem a harcmezőkön kell bizonyítani, de szükséges, hogy ápoljuk hagyományainkat, emlékezzünk a hazáért áldozatot vállalókra.

A Komakút téren, a II. világháborús emlékműnél Rácsai Ákos, a Szilágyi Keresztény Általános Iskola tanulója szavalt, Wesetzky Szabolcs református lelkész mondott áldást. Mindhárom helyszínen közreműködött a Légierő Zenekar, az önkormányzat és a helyőrség képviselői megkoszorúzták az emlékműveket.

Forrás: Napló

Főhajtás a hősök előtt

Az I. világháborúban elesett honfitársainkra emlékeztek a Vörösmarty téren található emlékműnél.

A Magyar Légierő Zenekarának dallamaira helyzeték el a megemlékezés koszorúit – többek között – a honvédség, a rendőrség, a katasztrófavédelem, a Pannon Egyetem képviselői az emlékműnél. Veszprém városának nevében Némedi Lajos alpolgármester és Óvádi Péter képviselő tisztelgett a háború hősei előtt.

A hősök napját minden év utolsó vasárnapján tartják Magyarországon. Eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza. Ebben mondták ki először, hogy „nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni.” Az ünnep a második világháború után eltűnt a naptárból, majd a rendszerváltozást követően került ismét vissza.

A hősök napja ma a kegyeletadás mellett a béke jelentőségére hívja fel a figyelmet. Azt sugallja a mai kor emberének, becsülje meg, hogy közvetlen háborútól mentes korban és helyen élhet.

A I. világháború alatt Magyarországról 3 581 000 katona vonult be. Belőlük 833 ezer esett fogságba, 1 492 000 katona sebesült meg, és 530 965 személy halt hősi halált. Rájuk, családtagjaikra és a békére emlékezünk ma.

Forrás: Vehir.hu