Rogán Antal beszédével, koszorúzással emlékeztek 1956 hőseire a Megyeháza téren szerda kora este.

Azok, akik ott voltak és átélték azt a néhány napot 1956-ban, azt mondják, semmiért nem adnák ezt az élményt. Van mire büszkének lenniük – kezdte beszédét Rogán Antal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője, V. kerületi polgármester.

1956-ban a magyarok leleplezték a kommunizmus valódi természetét. Befejeződött felemelkedésük, és megkezdődött a kommunizmus hosszúra nyúlt bukása, és ezt mi, magyarok értük el.

„Csak nyitott szemmel legyenek, mert lehet, hogy itt történelem készül” - idézte Brusznyai Árpádnak tanítványaihoz intézett szavait a frakcióvezető. Így is lett.

Már az is óriási teljesítmény lett volna, ha a szovjet csapatok árnyékában a magyarok nemet mondtak volna egy hazug rendszerre, amelynek pusztítása világszerte csak a világháború és a holokauszt együttes mértékével jellemezhető. Ennél azonban sokkal több történt. A fiatalok nemcsak a tagadást tették magukévá, de jövőépítő állításokat is megfogalmaztak, tehát programot alkottak. Országszerte mindenütt pontokban foglalták össze követeléseiket. Nem engedték eluralkodni a káoszt, rendet teremtettek és rendet tartottak.

„Szántsatok, vessetek, termeljetek, mert minden harc,minden építő munka alapja a kenyér. Adjatok kenyeret, húst, zsírt és tejet a szabadságharc sebesültjeinek, a városok küzdő népének, a munkásoknak, egyetemistáknak, a nemzetnek!” Így biztatták egymást 1956 hősei Rogán Antal szerint. Nem hatalmat akartak, hanem dolgozni, alkotni, és így is tettek.

Ügyeltek az igazságosságra. Az elnyomó rezsim embereit elzárták, hogy a népharag helyett majd a független, demokratikus bíróság mondhasson felettük ítéletet. És ezeket a fiatalokat, ezeket az igaz embereket nevezte később a tobzódó hatalom csőcseléknek, ellenforradalmárnak.

A hősök mindig egyek közülünk, mint Brusznyai Árpád, aki pedagógusként nem a hírnevet kereste, hanem azt, hogyan lehetne jobb Veszprém és ez az ország. Ezért vállalta el a történelmi küldetést.

„A forradalom egy olyan kocsi, amit mások elindítottak, megvadították a lovakat, majd leugráltak arról. Engem hívtak, hogy fogjam meg a gyeplőt. Én ezt megragadtam, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a kocsi ne zuhanjon a szakadékba. Elmenekülhettem volna a felelősségre vonás elől, de ezt én nem tettem. Tudásom alapján bárhol megélhetnék, sokkal gondtalanabbul, mint tanári fizetésemből, de én maradtam. Bármi lesz az ítélet, kegyelmet nem kérek.” – Brusznyai Árpád az utolsó szó jogán

Brusznyai Árpádnak nem volt miért kegyelmet kérnie, mert nem volt bűne. Ő Magyarországért és Veszprémért, a tanítványaiért dolgozott. Fiatal diákjait forradalmi csoportba szervezte, de soha nem engedte őket fegyverek közelébe, így óvva meg életüket. Határozott fellépésével több, a felkelők által elfogott ÁVH-s és gyűlölt pártember menekült meg a lincseléstől, hogy aztán később egy olyan kommunista valljon ellene, aki neki köszönhette az életét.

Rogán kijelentette: bár az ő nemzedéke nem lehetett ott 1956-ban, hisz abban, hogy a lehetőség mindig megmutatkozik, hogy túllépjünk saját magunkon. Ő maga is átélt hasonló összefogást, méghozzá az idén nyáron, amikor a gátakon gárdista és roma fiatalok adták egymás kezébe a homokzsákokat, majd a munka közben megpihenve cigarettával kínálták egymást. Látta az idős urat, aki a termoszából kávét töltött a haragosának, akivel egyébként évek óta perlekedik. Az összetartozás felszabadít és erőt ad. Emberek vagyunk, tele hibákkal, előítéletekkel, de ha ezt képesek vagyunk felismerni, és keresni a másikban a jót, akkor túlléphetünk önmagunkon, és megnyílhat előttünk egy másik világ. Akkor meg tudjuk védeni magunkat a Szovjetunióhoz hasonló nagyhatalmaktól éppúgy, mint a természeti csapásoktól.

A magyar nemzet igazi karaktere általában csak a bajban, nehéz helyzetekben mutatkozik meg, ilyen tiszta pillanat volt 1956. De erre a mindennapi életben is szükség van, mert az élet mindennapos küzdelem. Ma is vannak nagy célok: hogy hazánk erős és sikeres legyen, ahol minden magyar ember megtalálja boldogulását. A Szabadságot mi is megtapasztalhatjuk, és nem csak a nehéz pillanatokban, nem csak a gonosz erői ellen vonulva, hanem mindenkor, amikor sikerül túllépni saját korlátainkon.

A megemlékezésen közreműködött Kőrösi Csaba színművész, Kusnyér Anna és Zsigmondi Lajos énekesek, Baranyi Péter színművész és a Magyar Honvédség Légierő Zenekara.

A Melocco Miklós által készített Brusznyai-emlékszobornál elhelyezték az emlékezés koszorúit a veszprémi '56-os szervezetek, a rendőrség, tűzoltóság képviselői, az önkormányzat nevében Porga Gyula polgármester, Navracsics Tibor, a város parlamenti képviselője és Rogán Antal. A szobor előtt fejet hajtottak a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP veszprémi képviselői is.

A megemlékezést követően a Petőfi Színházban díszelőadást tartottak. Klukon Edit, Ránki Dezső és Ránki Fülöp adott elő Liszt-darabokat.

Forrás: Vehír.hu